A helyszín - Kunszentmiklós
A kőkortól lakott vidék templomos hely volt, erre utal a neve is. A kunokat, Kötöny király szilaj népét IV. Béla idején, a XIII. században telepítették le a tatárdúlás perzselte vidékre.
A török igája után, 1702-ben jobbágysorba taszították és a német lovagrend számára elzálogosították a kiskunokat, akik - közöttük a szentmiklósiak is - 1745-ben pénzben válthatták meg szabadságukat. Ez volt a redemptió.
A kálvinista ősök alapították 1647-ben a "scholát", a mai Baksay Sándor Református Gimnázium ősét. A nagy múltú intézményből került ki több mint három évszázada Kunszentmiklós, a Felső-Kiskunság és a Duna-mellék értelmiségének jelentős része.
Fontos műemléke a településnek az 1792-ben épült barokk stílusú református templom.
A klasszicista stílusú Városháza előtt áll Petőfi Sándor mellszobra. A környéken számos olyan emlékhely van – Szabadszállás, Szalkszentmárton, Dunavecse -, ahol féltő gonddal ápolják a költő kultuszát. Ezek sorába tartozik Kunszentmiklós is, ahova Petőfit ezer szál fűzte.
Virágh Gedeon ’48-as honvéd őrnagy egykori lakóhelyén, a Virágh-kúriában rendezett be Helytörténeti Múzeumot a Kiskunsági Nemzeti Park gazdag néprajzi, irodalomtörténeti és természetrajzi gyűjteményéből.
Diószegi Balázs Munkácsy-díjas festőművész szülői házában a festő kiállítása egész évben várja a látogatókat.
A település melletti Bösztörpuszta a Kiskunsági Nemzeti Park része, amely a Felső-Kiskunság- ban található legnagyobb, több mint 11 000 hektáron elterülő szikes pusztáját védi. Jellegzetes élővilágából legértékesebb a szabadon élő túzokállomány.
Az egyik legfontosabb idegenforgalmi látványosság a bösztörpusztai Nyakvágó Csárda, mely nevét egy 1801-ben történt bűnesetről kapta.
Kunszentmiklós gazdag múltját mutatja, hogy a városhoz tartozó Kunbábony területén került elő az úgynevezett kunbábonyi avar fejedelmi aranylelet, amelyet a kecskeméti Katona József Múzeumban őriznek.
A város lakóinak és az idelátogató vendégek kedvenc nyári időtöltése a felújított strandfürdő, amely egész nyáron várja a fürdeni vágyókat.
Kunszentmiklós kiemelkedő eseménye az őszi Szentmiklósi Napok. A hagyományőrző csoportok bemutatói mellett a főszerep az országos jelentőségű birkafőző versenyé.
Nevezetességeink:
Városháza
A műemlék jellegű, klasszicista stílusú Városháza 1826-ban épült.
Az épület előtt I. világháborús emlékmű, és Petőfi Sándor mellszobra áll.
A Városháza falán fekete márványtábla őrzi Petőfi Sándor 1845. évi látogatásának emlékét.
Virágh-kúria
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, mint a Duna-Tisza köze illetékes természetvédelmi hatósága több kisebb-nagyobb kiállítóhelyet üzemeltet.
A Felső-Kiskunság kiemelkedő kiállítóhelye a kunszentmiklósi Virágh-kúria, mely érdekes színfoltja a pusztai turizmusnak. A park nagyállási állattartó telepére érkező vendégek a program részeként megismerhetik a Virágh-kúrián túl a Nyakvágó Csárdamúzeumot, mely a XIX. századi ivók hangulatát idézi.
A Virágh-kúria Helytörténeti Gyűjtemény egy szintén XIX. századi, klasszicista stílusban épült nemesi kúriában kapott helyet. A kúria az egykori tulajdonos család nevét viseli, mely hajdanán megbecsült tagja volt a helyi társadalomnak. Az itteni kiállítás igen sokoldalú: számos helytörténeti, természetrajzi és néprajzi dokumentummal ismerkedhet meg a látogató.
Elérhetőségek: 6090 Kunszentmiklós, Szent Erzsébet tér 1.
Tel.: 76/351-271 vagy 76/352-156 (Tourinform iroda)
Nyitva tartás: egész évben
Diószegi ház
Diószegi Balázs Munkácsy-, és Székely Bertalan-díjas festőművész szülőháza a valamikori Bacsó Béla, ma Szappanos Lukács utca 2. szám alatt található. Az utca bal oldalán az első ház, pici kis régi paraszti épület. Egyszerű, kicsit szegényes, nádtetős, jellegzetes kis-kunsági parasztház.
Diószegi Balázs 1914-ben szü-letett. Gimnáziumi tanulmányait Kunszent-miklóson végezte, rajztanára Gál Sán-dor volt. A főiskolán Rudnay Gyula ta-nítványa volt. Később újvidékre, Nyír-egyházára, majd legvégül Kiskunhalas-ra került. Művészete itt teljesedett ki, amelynek eredményeként 1981-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki.
A szülőházat 1981-ben alakítot-ták át emlékházzá, ahol több Diószegi Balázs által adományozott festményt állítottak ki. Az emlékház azóta sok mindent megélt. Komoly állagromlást és felújítást egyaránt. Az utóbbi né-hány évben stagnált, de újra van re-mény, hogy a Diószegi emlékház régi fényében ragyogjon.
Az épület négy helyiségből és egy udvari pihenőből áll. Az utcafronti nagyszobában és a konyhában időszakos kiállítások láthatók, Székely Gábor Petőfi kutató kalauzolása mel-lett. A kisszobában néhány ránk ma-radt Diószegi Balázs relikvia lesz látha-tó, többek között a Munkácsy-díj is. De egy-egy kedvenc ruhadarabja, vagy festés közben használt eszköze is.
A negyedik helyiség raktározási célokat szolgál, hiszen az emlékház ki nem állított tárgyai között nagyon sok fontos helytörténeti témájú dolog talál-ható.
Elérhetőségek: 6090 Kunszentmiklós, Szappanos Lukács u. 2.
Tel.: 76/550-264, Székely Gábor
Nyitva tartás: egész évben, előzetes bejelentkezés alapján
Baksay Emlékszoba
A Baksay Sándor Református Gimnázium mellett található parókián látható Herman Ottó szerint a legmagyarabb papnak tartott Baksay Sándor püspök, szépíró, néprajzkutató és műfordító emlékszobája.
Elérhetőségek: 6090 Kunszentmiklós, Kálvin tér 17.
Tel.: 76/550-163
Nyitva tartás: egész évben, előzetes bejelentkezés alapján
Nyakvágó Csárda
Az egykori Pest-Pétervárad közötti postaút állomása volt a szabadszállási út mellett lévő Nyakvágó Csárda. Nevét az 1801-ben történt bűnesetről kapta, amikor a csaplárné nyakát szerelemféltésből elvágták.
Az épületben kisebb néprajzi gyűjtemény található. A gyűjtemény előzetes bejelentkezés alapján látogatható.
Elérhetőségek: 6090 Kunszentmiklós - Bösztörpuszta
Tel: 30/488-4538 (Farkas Jenő)
Miklóssy János Sportközpont és Tanuszoda
Kellemes napokat tölthetnek és érdekes programok között válogathatnak azok a vendégek, akik Kunszentmiklósra látogatnak fürdőzni. A közelmúltban megújult fürdő területén jelenleg három medence várja a vendégeket. A strandfürdő a Miklóssy János sportközponthoz tartozik, így a fürdő közvetlen szomszédságában az aktív pihenés hívei hódolhatnak különféle sportszenvedélyüknek.
Elérhetőségek: 6090 Kunszentmiklós, Szent Erzsébet tér 5.
Tel.: 76/351-255
Nyitva tartás: 04/29-09/30
Mindezek mellett számos műemlék, emlékmű és szobor színesíti Kunszentmiklós látnivalóinak sorát.
A város története
Az egykori Duna-ágak löszhordalékos partjairól gyakran kerültek elő leletek a kokorból, a bronzkorból, de találtak itt kelta és szarmata tárgyi emlékeket is. A 70-es évek nagy régészeti szenzációját jelentette egy avar fejedelmi sír feltárása a kunbábonyi homokbányában. A honfoglaló magyarok is szállást találtak a városhatárban.
A Szentmiklós településnév Árpád-kori templomos helyet jelölt. Suru faluhálózatot találtak és pusztítottak el a tatár hadak az Alföldön. Így járhatott Szentmiklós és környéke is. A13-14. században több hullámban betelepülő kunok néptelen területként szállták meg azt a vidéket, ahol ma Kunszentmiklós, Kiskunlacháza, Szabadszállás, Fülöpszállás fekszik. A falvak lakói ritka összetartozás-tudattal élték át nyolc évszázad megannyi viszontagságát:árvizet, pestist, törököt és tatárt, rácot és németet. Ez a települési közösség a Felső-Kiskunság Közigazgatási és szellemi központjává Kunszentmiklós vált.
A város Tatárszállás néven a Kun Karaszékhez tartozóan bukkant föl először egy Zsigmond-kori oklevélben. A korabeli iratok tanúsága szerint a kunok állandó megtelepedése, hosszabb folyamat eredményeként, csak a 14 –15. század fordulójára fejeződött be. A mohácsi csatavesztést követően a város hosszú időre hódoltsági terület lett. A török és a királyi adóösszeírásokban egyaránt szerepel a település Szent Miklós, Tatár-Szent-Miklós névváltozatokkal. A budai szandzsák 1549-es adólajtstroma lakosait is fölsorolja. A 16. század második felének legfontosabb történése a reformáció fölvétele, majd néhány viszonylag nyugalmas évtized után a század végén a környék nagymérvű pusztulása, pusztásodása. 1595-ben a török fölégette a települést. A lakosok egy része a környéken bujdoshatott, mert a 17. század elején Tatárszentmiklóst az 5 megmaradt kiskunsági település között emlegetik. A hódoltság 150 éve alatt a Kiskunságban jókora népmozgás mutatható ki. A törzsökös lakosság menekült, pusztult, máskor visszaszivárgott, közben meg máshonnan vetődtek ide és telepedtek meg a törökök elől menekülők. A 17. századi föléledést egy 1608-as oklevél igazolja: Bolyó János főbíró kutat bérelt a falu számára a bábonyi határban. Ezt a bérleti szerződést később többször megújították. 1631-ben a "Tatár (Kun) Szent Miklóshoz tartozó Kunok..." II. Ferdinándtól kérik, hogy elveszett kiváltságlevelük helyett újat kaphassanak. A király a privilégiumot ki is adta.
A század második felétől ismert a város első pecsétje is, amelyen ekevas és eke van. fölszántott földdel együtt, a fölirata pedig: Kun Szent Miklós Falu pecsétje Anno 1682.
Buda visszafoglalása 1686-ban a 150 éves török uralom végét is jelentette. A jászok és a kunok joggal remélhették, hogy végre visszakapják kiváltságaikat. Habsburg-körökben azonban úgy döntöttek, hogy a királyi birtoknak tekintett Jászkunságot teljes egészében elzálogosítják. 1702-ben a Jászkunságot eladták a német lovagrendnek, ez a lakosság jobbágysorba süllyedésével járt. Érthető, hogy a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor az eladott jászok és kunok a Fejedelem oldalára álltak. A sorozatos tiltakozás, a birodalmat fenyegető háborús veszély arra késztette Mária Teréziát, hogy hozzájáruljon az úgynevezett redemtióhoz, amikor is 1745-ben Jászkunság 50000 forintért megválthatta magát, és visszaszerezte az úgynevezett kollektív nemességet. A redemtióból Kunszentmiklós 40 000 Forint összeggel vállalt részt. Ez a korszakos esemény, a 18. század tartós mezőgazdasági konjunktúrája, jelentős gazdasági, anyagi erősödést hozott. Ekkoriban történt a korábban is műkődő első iskola latin iskolává fejlesztése. Amikor Kunszentmiklós 1794-ben mezővárosi jogot nyert, már algimnázium működött itt. Az országos hírű gimnáziumi könyvtár első kötetei is ebből az időből valók, az 1770-es évekből származnak.
A mezővárosi rang megszerzése tovább erősítette Kunszentmiklós vezető pozícióját a Felső-Kiskunságban. A Hármas Kerület (Jászság, Kiskunság, Nagykunság) a redemptiótól 1776-ig sajátos önigazgatási formát dolgozott ki magának.
Ebben az önkormányzatban a főbíró, a másodbíró és a nótárius választott vezetoként hajtották végre a szenátorok által hozott határozatokat. A városi címmel járó négyszeri vásártartás is hozzájárult a település minden vonatkozásban feltűnő fejlődéséhez. A településszerkezet gyökeres átalakulása is ezekre az évtizedekre esik. Érlelődött a hagyományos szálláskertes települési forma szétfeszítése, nagyszabású közösségi és magánépítkezések folytak (templom, városháza, vendégfogadó, gimnázium, Virág-kúria, bakéri nagyhíd, új piacterek kialakítása, utcák nyitása stb.). A lakosság száma is rohamosan nőtt, a várossá nyilvánításkor megközelítette a 3000-et, a szabadságharc idején az 5000-et. Jelentős gazdasági szerkezetváltás is végbement. A rideg állattartást kezdték kiszorítani a félszilaj és az istállós tenyésztési módok. A földművelés is egyre jelentősebb lett. A várossá válás után nőtt a kereskedők és iparosok száma, megalakultak az első céhek.
Kiváló személyiségek öregbítik a város hírnevét a reformkorban. A helység orvosa volt a polihisztor Balogh József: akinek máig ható munkája a Tanakodás az ekéről című értekezés. Itt járt gimnáziumba Ács Károly költő, 1848-as gerillavezér, azután Virágh Gedeon, aki huszárszázadát hozta haza 1848-ban Csehországból és a nemzeti hadsereg őrnagya lett. Jeles alakja volt a városnak Bankós Károly, Petőfi leghívebb barátja, vendéglátója 1845-ben, aztán lelkes kortese, majd vigasztalója és támasza az 1848-as választási kudarc idején. A szabadságharc csatáiban ő is ott harcolt számos kunszentmiklósi nemzetőrrel együtt. A szabadságküzdelem leverése és a kiegyezés között a városban középületet csak adminisztratív és igazgatási-rendészeti céllal építhettek (bíróság, adóhivatal, fináncház, csendőrlaktanya). A kiegyezést követően járási székhely lett Kunszenmiklós. Ezt a státusát megőrizte 1876 után is, amikor a Jászkunság önállósága megszűnt, és Kunszentmiklós városi címét elveszítette. A múlt század utolsó harmadában a lélekszám lassan emelkedett, a századfordulóra meghaladta a 8000-et. Igaz, hogy tetőzött a tanyai lakosság száma is, 3000 fővel. Ebben az időben váltak le a korábbi külső birtokok, Kerekegyháza, Orgovány- és Szank-puszták, ezzel megindult önálló faluvá fejlődésük.
Több szakaszban történt meg a közös földek felosztása. Az állattartás továbbra is erős ágazat, de egyre kezesebb fajták honosodtak meg. A juhtartás kezdte elhódítani a szarvasmarha korábbi vezető helyét. Az 1880-as évek elején megépült az első gőzmalom, a mezőgazdasági feldolgozó ipar egyéb ágai is megjelentek. Az 1870-es években megépült Budapest-Zimony vasútvonal érinti a helységet, 1902-ben megindult a közlekedés a Kunszentm1iklós-Solt szárnyvonalon is.
Postája és gyógyszertára már a 19. század elejétől volt Kunszentmiklósnak. Az 1860-as években kórház nyílt, 1872-tól az első óvoda is fogadta a kicsiket. Nyomdákat alapítottak, az 1880-as évektől saját újsága van a városnak, Kunszentmiklós és Vidéke. Bors Károly 1893-ban kiadta az első várostörténetet.
A 19. század végén már azt a címert, pecsétet használta a nagyközség, amelyet jelenleg is használ. Ez kerekített háromszögű, vágott pajzs, amelynek egyes mezejében két keresztbe tett fekete szablya, alatta két fekete, csövével haránt-, illetve balharánt irányban lefelé helyezett, egymást keresztező pisztoly lebeg. A második vörös mezőben négy ezüst cölöp látható. A pajzs felső szélének közepe felett ezüst, pántos sisak, fekete zsinóron függő fekete nyakékkel. Sisakdísz: jobb kezével szöges, ezüstbuzogányt tartó pántos sisakos páncélos vitéz. Ezüst-kék sisaktakarók kígyóznak körülötte.
A két világháború között a lakosság számában változás nem történt. A gazdaságot hátrányosan érintő esemény az 1920-as évek végére lezáruló átgondolatlan csatornázás volt. Az ár- és belvízveszély csökkentésére a távlati követelményekkel nem számoló eltúlzott csatornahálózat egy csapásra felborította az évszázadokon át stabilnak bizonyult hidrológiai egyensúlyt. Néhány év alatt gyakorlatilag kiszáradt a határ, a talajvízszint lesüllyedt. Gyors, másodlagos szikesedés tette alig művelhetővé a földeket, miközben csapadékos időben ez a rendszer befulladt. Tartós esőzés vagy hirtelen olvadás után "nem a víz van a csatornában, hanem a csatorna a vízben", ahogyan a helyiek ezt bölcsen és keserűen megállapították. Az országos agrárválság és ez a helyi csapás lett az okozója a földművelő lakosság elszegényedésének és az eddigi homogén gazdálkodó közösség erősödő rétegződésének. Nőtt a nincstelenek száma, akik a 30-as évek közepétől a már háborús célokra átállított csepeli és dél-pesti üzemekbe kezdtek bejárni.
A nagyközség megőrizte járási székhely pozícióját, bizonyos beruházásokat is meg tudott valósítani. A főutcák kiskockaköves burkolását, a gimnázium, a sporttelep és a sportuszoda létesítését kell kiemelni. 1928-ban villanytelep épült. 1944. november 2-án felszabadult a falu. Ezzel új fejezet kezdődött történelmében. Az új élet már 1944 őszén megindult. Szerveződött a rendfenntartás, különböző pártok, bizottságok alakultak, és megkezdődött a földosztás előkészítése, amelynek során 600-nál több nincstelen zsellér kapott földet. Az első időkben itt is inkább a termelőágazatok fejlesztésére törekedtek. Lakossági célú beruházásokra nem került sor. Megalakult a gépállomás, létrejött a háziipari szövetkezet, működni kezdtek a mai gabonaipari, tejipari és sütőipari vállalatok elődei. A lakosság foglalkoztatásából egyre nagyobb részt vállalt a dunapentelei építkezés. A Pestre járók száma is nőtt. 1956-ban Kunszentmiklós elveszítette járási székhely címét, a dunavecsei járáshoz került.
1957-től sokasodtak a kommunális ellátó beruházások is. Megépült a tasskertesi bekötőút, elkészült több kilométer járda és villanyhálózat, működni kezdett a törpe vízmű. Közben új alapokon megindult a szakmunkásképzés, és megépült az új gyógyszertár. 1960 és 1970 között két alapvető gazdasági változás hatott leginkább Kunszentmiklóson. Előbb az évtized elején a mezőgazdaság szerkezeti átszervezésével 6 termelőszövetkezet alakult, majd az 1970-es évek elejére egyesülésük után 3 maradt. Ugyancsak az 1970-es évek elején elérte az 1500 főt az eljáró dolgozók száma.
