Az évszázadok óta tartó kutatások elérték a célt, megkerültek ázsiai testvéreink. A genetika által bizonyított rokonságot a bösztörpusztai Kurultajon hagyományőrzőink váltották cselekvő szövetségre. A testvéri kézfogás bővizű forrást ad nemzetünk feltámadásához. Ha az újjáépítés során fogytán lesz az erőnk, ha legyőzhetetlennek látjuk az akadályokat, ide mindig visszatérhetünk megújulni, és győztes erőt meríteni.

Első lépés. A torgaji madjar törzs létezéséről a 60-as években értesítette hazánkat egy kazah kutató, ám a jelzés pár évtizedig válasz nélkül maradt. Bíró András Zsolt aztán 2006-ban kiment megvizsgálni e népcsoportot, s hazatérése után genetikailag bebizonyította, hogy rokonok vagyunk. Végre megtaláltuk testvéreinket!


Második lépés. Bíró Andrásék megjelenésének hatására a mára szétszéledőben lévő madjar törzs új erőre kapott. Újjáéledtek, hiszen megjöttek a testvéreik. Ez nagyon fontos elem: a szkíta hagyományokból ránk maradt háttársi kapcsolat felélesztő, ébresztő erejének első jele. Vezetőik szervezni kezdték a néhány ezer fős közösséget. Ennek eredményeként 2007-ben összehívták a törzsi gyűlést, az ő nyelvükön a Kurultajt. Ide meghívták a Bíró Andrást is, kérve, hogy hozzon magyarokat. Kutatónk 2007 tavaszán a Bodrog-közben egy Baranta-bemutatón kérte fel a magyar harcművészet képviselőit, hogy tartsanak vele. Kérése teljesült, a Barantások mindössze hét hét alatt felkészültek az utazásra.


Harmadik lépés. A kinn tapasztalt testvéri fogadtatást a küldöttségünk egy itteni Kurultajjal akarta viszonozni. Ennek érdekében a Barantások értesítették az összes hagyományőrzőt a Kárpát-medencében, mintegy 1400-an el is mentek, további tízezrek nézőként érkeztek. A találkozóra meghívták a magyarokkal rokonságot valló más ázsiai népek képviselőit is. 2008-ban a kiskunsági Bösztörpusztán lezajlott a Kurultaj, az élmény erejét szavak helyett a róla készült dokumentumfilm tudja legjobban visszaadni. Ma ezt minden magyarnak meg kellene néznie, mert első lépésként visszaadja nekünk a reményt, amit évszázadok alatt teljesen kiöltek belőlünk. Nem is a reményt, hanem a tudatot adja vissza, annak a tudatát, hogy nem vagyunk egyedül!


A legnagyobb erő abból eredt, ahogy a testvérnépeink képviselői rólunk beszéltek, ahogy szóltak hozzánk. Döbbenetes és megrázó beszédek voltak. Egy dolgot mindegyik elmondott: testvérek vagyunk, és most már nem engedhetjük el egymás kezét, mert együtt bármilyen akadályt le tudunk küzdeni!


Így jött létre a Kurultajon a fent már említett Arkadas, az egymásért küzdő testvéreket jellemző háttársi kapcsolat. S következzen itt egy megállás a negyedik lépés előtt. Pap Gábor művészettörténészünk most már évek óta, ha szót kap, mindig elmondja: a magyar ember ősképe Hunor és Magyar testvérisége, az egymás érdekében harcoló, egymásért áldozatot hozó testvéreké. Minden magyar lelkének legmélyén ez van, ezért legbelül mindannyian erre vágyunk. És ahogy a dokumentumfilmen Dezső Tibor Attila, székely református lelkész elmondja - az egyik legfontosabb üzenet a filmen - a magyarság valahogy mindig olyan helyzetbe kerül, hogy ezt kell, ezt kellene megélnie. Mivel ez a minta munkál bennünk, csak ezt vállalva tudunk boldogulni családban, közösségben és a nemzetben. Ha nem vállaljuk ezt a testvériséget, sosem lehetünk igazán boldogok, valami mindig hiányozni fog.


Ötödik lépés. Testvéreink megjelenése elhozta a magyar hagyományőrzők egymásra találását, ahogy a madjarok körében is összefogást hozott a mi megérkezésünk. A Kárpát-medencében újfajta cselekvés bontakozott ki: a találkozó szervezői elhatározták, hogy népi kezdeményezést indítanak. A Magyarok Szövetsége saját értékeinkre, szerves kultúránkra és több évszázados történelmi folytonosságunkra alapozva a jelenlegihez képest gyökeresen új irányt mutat a magyarságnak. Mindezt azért, hogy ennek mentén kezdjük el együtt az ország újjáépítését és a nemzet egyesítését.


Első ránézésre hihetetlen vállalkozásnak tűnhet, de a Bösztörpusztán megmutatkozó erő alapján nem az. A 2010-es itthoni Kurultajon már huszonnégy testvérnemzet képviselőinek fogadására készülünk. A filmben elhangzik: a szkítákhoz és hunokhoz köthető íjfeszítő népek leszármazottjai jelenleg 150 millióan vannak. Ráadásul államalkotó nemzetként most már felelősök is vagyunk testvéreinkért. Ezt is figyelembe kell vennünk, amikor azt latolgatjuk, hogy hagyjuk a körülöttünk zajló színjáték utolsó felvonását nélkülünk lezajlani, és békésen távozunk az élő nemzetek sorából, vagy inkább mi is színre lépünk. A Kína elnyomása alatt sínylődő ujgurok, és az összes többi testvérnép egyértelműen az utóbbit várja tőlünk! Meg lehet őket nézni, és hallgatni a felvételeken.


A háttársi kapcsolat most már él, két síkon is dolgozik. Él Európa és Ázsia között a megtalált testvériségünk által, és él a Kárpát-medencén belül a közös vállalásunk által. Ha egyet nem értés, vita, éles küzdelem mutatkozik a közös munka során, végül mindig térjünk vissza ehhez az alaphoz! Mert ahogy Wass Albert is jelezte az utolsó táltosról szóló írásában, a magyarság felemelkedésének kulcsa az egység megteremtése és megőrzése lesz.


Hegedűs Gergely András